7. Változások

Az előző rész kicsit hosszúra sikeredett(bocsi:/),de remélem azért tetszett:) Kommenteket még mindig várok:D
Na,itt a következő fejezet,remélem tetszeni fog :)

 

*Ashley szemszöge*
-Hagyd békén Répácskát!Olyan gonosz vagy!-Louis magához szorította a kis plüssrépáját,amit el akartam kobozni tőle,ha tovább énekelgeti a répás dalocskáját.Már nagyon idegesített,ráadásul a többiek sem voltak hatással rá.Csak a répa...

 Éppen Harryék házában voltam.Miután Louis megadta a telószámát,az esetleges többszöri találkozás reményében,elgondolkoztam a dolgon.Adtam magamnak két napot,ami azzal telt,hogy apukám áradozását hallgattam az új munkahelyéről(egyik nap bement megnézni),anyával körbecaplattuk London,ami amúgy tényleg csodálatos,dehát anyuval várost nézni...egyfolytában a beilleszkedésemről papolt,meg faggatott a One Directionos srácokról...na igen.Harmadnap este pedig felhívtam Louist,és megkérdeztem,el tudnának-e engem viselni aznapra.Természetesen eltudtak.Meg másnap is...és harmadnap is.Úgy indult az egész,hogy inkább ők(rajtuk kívűl ugyebár még mást nem ismertem a városban,és elég nehezen teszek szert ismerősökre),mint az otthon punnyadás,de a második nap már komolyan kezdtem megkedvelni őket.A vidámparkban is jófejek voltak,meg itthon is,és amint sikerült túllépnem az "utálom őket" dolgon,az előbb említett módon kezdtem megkedvelni őket.És így,hogy nem vagyok rajongójuk(még most sem,hogy a nap nagyobb részét velük töltöm,és a Niall-féle "szeresd meg a zenénket,ha minket szeretsz"című program sem hozott sok sikert),nem sztárként tekintek rájuk.

-Jó,jó,békén hagyom,de kérlek,ne énekelj!-könyörögtem.
-Akkor mit énekeljek??-szontyoldott el.-Megvan.-vigyorodott el kajánul,majd rázendített a What Makes You Beautiful-nótájukra.Hát..köszönöm,élet.
-Tudod mit??Ne énekelj inkább most semmit.-naná,hogy ezzel tartott engem mindannyian sakkban.Ha valami olyat mondtam,vagy tettem,ami nekik nem nyerte el tetszésüket(és valljuk be,elég sok ilyen helyzet akadt),akkor elkezdték valamelyik dalukat énekelni.
Louis önelégült vigyorral huppant le mellém a kanapéra,majd elkezdte kattingatni a TV-t.
-Jujj,nézdd,ott vagyunk!!-ugrált.-Harry!!Minket adnak.-Harry besietett a kertből(hogy mit csinált ott eddig,azt nem tudom,de lehet,jobb is így),majd mikor meglátta,hogy Louis saját magától jött önkívületi állapotba(milyen meglepő.Amit magánál jobban szeret,az a répa),se szó,se beszéd,kikapcsolta a TV-t.
-Na,most miért??-kezdett el nyafogni Louis.Segélykérően fordultam Harry felé,aki dünnyögve visszaadta Louisnak a távirányítót,így ő még kerek egy percig fixirozhatta magát a képernyőn.
Niallék egy nagy adag popcornnal jöttek lefelé a "moziból" (hihetetlen,egyfolytában ott vannak..mostmár meg kéne néznem,miért imádják ennyire...),és egymás szavába vágva magyarázták,mennyire,de mennyire izgalmas volt a sci-fi film.
-Gyerekek,gyerekek!Nem mennénk el valahova??Az idő szuper,de az agysejteitekre a sötétített szoba nincs jó hatással,csak a nap.Már ha azokon az agysejteken még lehet változtatni a nap jótékony hatásával.-nevettem el magamat.A srácok értetlenkedve néztek rám(lehet,hogy túl inteligensnek hangzott előbbi okfejtésem),majd miután közöltem velük,hogy el kéne mennünk valahova,jöttek a "áá,így már világos",és ",ja,ja,előbb is értettem,chh"megjegyzések.

*20 perc múlva*
A nap sugarai valóban jótékony hatással rendelkeznek-rám nézve.A fiúk viszont ugyanolyan hülyék maradtak.Éppen a Tower Bridge felé sétáltunk,és ők nem hazudtolták meg magukat:a répátfaló Louis(már egészen hozzászoktam a mániájához)kétlépésenként összeverte a sarkát,Niall a sétáját pártánclépéssel tarkította,Zayn és Liam végigröhögték magukat valami videón,ami egy buliról készült,Harry pedig mindent lefényképezett,mint egy túrista(ha nem itt lakna,megérteném,de így...)
Mikor végre elértük egy olyan helyre,ahonnan már látható volt a gyönyörű híd,a srácok is kicsit lenyugodtak.
-Veletek nem teheti ki az ember a lábát.-játszottam meg a sértődötett.
-Én próbáltalak lebeszélni róla.Na,tudod,hogy bíruuunk!!-boxolt bele a karomba Zayn.
-Persze,Nagyon bírhattok,ha nem tudtok csak egy kicsit is normálisan viselkedni.-nevettem fel.
-Tudod,hogy olyan szó,hogy normális,a szótárunkban nem szerepel.
-Kezdek rájönni.-pásztáztam végig a hídon.Szerintem ide én még eljövök-egyedül.
A fél órás,kimerítő(Harry elmondása szerint "hullafáradt vagyok,hazaérünk,én bedobom a szunyát")séta után hazaindultunk.
-Holnap elmegyünk megint valahova??-kérdezte Niall.-Van a környékükön egy jó kis kávézó.Isteni sütijeik vannak.-ajánlotta.
.Normálisabbak lesztek??Illetve,bocsánat.-jutott eszembe a normális szó szótárbeli kimaradása.-Kevésbé lesztek idegbetegek??-mosolyogtam.
-Megpróbálhatjuk.-kacsintott rám Liam.