1. Koncii!

Na igen.Ez is az én formám.Alighogy megkezdődött a nyári szünetem,a szüleimmel fojuk magunkat,és elköltözünk Londonba.Elég vicces a nagy házunkat bútorok nélkül látni-már a szállítókocsiban vannak.
A szekrényem tartalma belenyomorítva 4 bőröndbe-príma!Merengésemből legjobb barátnőm ordítása zökkentett ki:
-Ashleyyyyy!!Nézdd!!Olyna édes!!-nyomta a képembe a telóját.Kedvencei,a One Directionos srácok voltak a telóján,egyik számuk videoklippje harsogott.Ajj..fuj..blöö...nyálasak!!
-Sarah,tudom,hogy imádod őket,de szerintem elég lesz a holnapi koncerten...-
-Ááááá,már alig várom!!-persze nem tudtam befejezni a mondatot.Olyan jó,hogy ő imádja,én meg utálom őket.
-Én is.-húztam fel a szemöldökömet.-Amúgy készülj,mert mennünk kell.-néztem az órára.
-Kicsim,induluuuuunk!!-kiáltott fel anyu.
-Na,mit mondtam..-néztem a barátnőmre.Lecipeltük a bőröndöket,és bepakoltuk
anyu kocsijába.Utánunk jött a bútorszállító kocsi.Az odavezető úton Sarahval beszélgettünk(a telefonját elkoboztam,legalább holnapig ne kelljen azt az irdatlan nyafogást halnom),és aludtam is.
Mikor odaértünk,mindketten elhalgattunk,inkább a vásrost néztük,ami csodás volt.Mikor leparkoltunk a
házunk előtt,és a bútórszállítós pasik bevitték azt a pár bútort,amit elhoztunk(tényleg nem volt túl sok,
előre berendezett házat választottunk),Sarahval elmentünk sétállni.Vacsira sajnos haza klett érnünk,de még előttünk áltt a következő nap is.
*Másnap*
A koncert este hatkor kezdődött,ami azt jelentette,hogy Sarah négykor kezdett el készülődni.Felvette a kedvenc minirucuját,sarut és a ruha-ügy le is tudva.De annyi sminkecuccot,mint amennyit ő pakolt ki a táskájából,én még nem láttam.Esküszöm!!A haját is csak negyedóráig sütögette be.Én hamar elkészültem:felkaptam egy sortot,egy ujjatlan toppot,minimális smink,és a gladiátorszandim.
Apu ötkor elindult velünk,félre oda is értünk,és Sarahval forakodtunk előre,hogy a lehető legjobb helyről élvezhessük(szenvedhessük..)végig a koncit.Közben vagy öt lány kezdett el nyafogni,hogy:"naaa,nem kell fellökni",de Sarah ment előre,mint vajban a kés.Félóra ácsingózás után végre(vagy mégsem??)fellépett a színpadra az öt srác.Hát,mit ne mondjk,gyönyörűek voltak.Louis(ne is kérdezzétek,de amennyi képet láttam róluk,már könnyő szerrel felismerem őket)piros gatyában,Harry zöldben,Liam szürkében,Niall kékben,Zayn pedig szürkében parádézott.Esküszöm,ha tudtam volna,hogy a körülöttem levő csajok így fognak sikítozni,minimum egy füldogót beszerzek.Valahogy túléltem a koncertet(bár a jobb fülem sajgott a melettem álló barátnőm sikításától),de túléltem.Most jött a legjobb rész.a dedikálás.A srácok 15 perc nyugit kértek(amit végülis megérthetünk,gondolom,átöltözek),majd leültek egy asztalhoz.Máris beállt a sor,minden csa előhúzott egy köteg fotót,újságot,posztert,és elég sokuknál villantott a srácok valamelyik cdje.Természetesen közülük az én drága barátnőm sem volt kivétel.Mikor a srácok feje búbját már láttuk(ez jó jel!!),a barátnőm elkezdett nyafogni,hogy ő nem mer odamenni:
-Jajj,tuti totál elvörösödnék.-ráncigálta a hajamat.Nagyot sóhajtottam:
-Odamenjek én??-kérdeztem,ráemelve tekintetemet.Sarah pislogott párat,majd kijelentette:
-Tuti te sem mernél.
-Én nem vagyok oda értük.
-Akkor sem.-vonta meg a vállát.
-Fogadjunk??-húztam fel kihívóan a szemöldökömet.
-Benne vagyok.-kacsintott rám.