Még vagy egy órát(!!)vártunk a srácokra,én meg kezdtem ideges lenni:apának megígértem,hogy hívjuk,ha vége a koncinak,ehez képest nem hívtuk,mert..mert várnunk kell a drága One Directionra.
-Heloo!-hallottam egy hangot a hátam mögül.Zayn volt az...végre.Őt követték a többiek.
Sarah elkezdett sikítozni,és ugrálni.
-Hogy vagy...Sarah??-kérdezte Louis,akinek már előbb is meggyűltek a bajai a neveinkkel.
-Hát..köszi,szuperül.és ti?-vigyorgott Sarah.
-Feltöltött minket a koncert.Imádjuk a rajongóinkat,nélkülük most seholse lennénk.-mondta Niall.
Még vagy 10 percig beszélgettek a barátnőmmel a semmiről(Sarah viszont iszonyat boldog volt..),amikor Harry megbökte a többiek vállát,akik felvették a kapucnijukat,és előkerültek a pilóta meg a Ray Ban-napszemcsik is.Én érdeklődve fordultam körbe.
-Fotósok!Pontosabban paparazzok...-húzta el a száját Louis.-Van napszemcsitek??Jó lenne,ha feltennétek...-mondta még.
Jujj,vaan!!-Sarah még ezt is élményként élte meg.Szupii!Miután egy darabig kotorsáztam a táskámbn,és végre valahára előkerült a hőn áhított napszemüveg,Louis megfota a csuklómat,és futásnak eredtünk.
Én kérdőn néztem rá,ő pedig hátra sandított.Egy csapat fotóst és újságírót pillantottam meg,akik gyorsan közeledtek felénk.Gondolom,sztori-szagot szimatoltak..Chh.
-Hova megyünk?-tettem fel az egyszerű,de nagyszerű kérdést.
-Haza.-jelentette ki Harry.
-Futni akarunk..hazáig?-forgattam a szememet.
-Ja.Egy darabig futunk.A paparazzok majd feladják,és elgyalogolnak a házunkig.De addigra mi már bent vagyunk.-okoskodott Louis.
És tényleg hazáig futottuk.Zaynnak,Liamnak és Niallnak még volt annyi idejük,hogy a saját lakásukba fussanak be,de mivel az én kezemet Louis ragadta meg(ezt még most sem tudtam feldolgozni.nemáár),Sarah pedig nélkülem sehova sem menne,Hrryék házába kényszerültünk(tem)bemenni az őrült paparazzók elől.
Levettük a cipőnket az előszobába,majd álldoáltunk egy darabig,de az okos(??) Louis megjegyezte,hogy esetleg beljebb mehetnénk. Ekkor kocsiajtók cspódását halottam meg kintről.Megérkeztek a paparazzók.
-Meddig vannk itt általában??-kérdeztem.
Közben Harry elkezdte a tárlatvezetést Sarahnak,aki a boldogabbnál is boldogabb volt.
-Akár órákig is.-huppant le Louis a kanapéra.Nagyszerű!!!!Itt kell lennem órákat olyan személyek házában,akiket ki nem állhatok...Ráadásul..apa..Jesszsu!!Ideje lenne felhívni.Előkaptam a telefonomat,majd idegesen tárcsáztam aput.
-Hol a fenéba vagytok???Szerintem már vége a koncertnek.Mivel itt vagyok!!-ordítotott bele apu a telóba köszönés nélkül.
-Bocsi.Tudom,de Sarah feltétlenül beszélni akart a hülyékkel a dedikálás után,de jöttek a paparazzók,és futnunk kelett,és most itt ragadtunk a barmok házában.A kilátások pedig nem rózsásak:több óra,mire ezek innen elkotródnak,és már este nyolc van.-hadartam el gyorsan.Apa pár percig halgtott,majd kicsit nyugodtabb hangon folytatta:
-Legalább nem az utcán bóklásztok,vagy nem tévedtetek el.Reggel azonnal gyertek haza,és add át Sarahnak,hogy az apukája reggeli után érte jön;a nyaralás miatt.Puszi,kincsem.-majd lerakta.Én még mindig meglepődve apám higgadtságán,elmondtam Sarahnak a hírt.Egy darabig szomorú lett,hogy itt kell hagyni,majd mikor megint tudatosult benne,hol van,pluszba hogy itt kell aludnunk(igazán nem tudom,mi a jó ebben),újra kiült arcára a vigyor.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése