15. Igazi meglepetés

Na,itt a kövi rész....a címről pedig..majd kiderül;))Örülnék pár kominak ehhez is:DD
A végéért ne öljetek meg:DD

*Ashley szemszöge*
-Na,kicsim,tudod már,mit veszel fel??-nyaggatott anya a kérdéseivel.
-Anya,nem randira megyek!-forgattam a szemeimet,miközben félig a ruhásszekrényemben voltam.
Anya sejtelmesen mosolygott,majd velem együtt turkált a gönceim között.
-Mit szólsz ehez??-húzott elő egy válfát,amin egy bézsszínű tunika volt.-Alá egy cicanaci,és máris egyszerű,de elegáns hatást érsz el.-dobta az ágyamra a fekete leginggset.
-Nem rossz.-méregettem a tunikát.-De jó ez még rám??-gyorsan felpróbáltam,majd az ajtóm melett lévő tükrömhöz sétálltam.
-Jó.-állapítottam meg.Ráadásul még nem is állt rosszul.Ezt eddig én miért nem hordtam...
-Szerintem is.Mikor jön érted Loui?-igen,anyu is rászokott erre a vicces becézésre.
-Ha minden igaz...-pillantottam a mobilomra.-..fél óra,és itt van.Jó lesz sietni.-lecibáltam magamról a tunikát,majd elszaladtam lezuhanyozni.Utána kivasaltam a hajamat,fogat mostam,és megint felvettem a kiválasztott "ruha szettet".Éppen készen lettem,mikor lentről kopogás halatszott.
-Anya,nem adtál pénzt!-kiáltottam fel az ajtóból.
-Nem kell,természetesen ha meghívlak valahova,azt én  állom.-kacsintott rám Louis.Fekete csőfarmer és egy szép ing volt rajta.
-Csinos vagy.-jegyezte meg.-
-Köszi.-pirultam el.-Te is,-nevettem fel.Ekkor jelent meg a színen apa és anya(anya gondolom az előbbi kérésem okán,apa...ki tudja)
-Szia,Katy!-fordult anya felé Louis.-Jóestét!-biccentett apa felé.
-Jajj,Louis,hányszor mondjam még,hogy tegeződjünk??-ingatta a fejét apa.
-Elnézést,főnök,mindig elfelejtem.!-szalutált viccesen Louis.
-Közlegény,semmi baj!Pihenj!-mondta apa,majd hangos nevetésben tört ki.-Na,tudod,hogy bírunk titeket.Aztán vigyázz Ashleyre!Jó szórakozást!-búcsuzkodott tőlünk.
-Sziasztok!Jó szórakozást!-integetett(??) anya,majd kisétálltunk a házból.Louis előhalászta farzsebéből a kocsi kulcsot,és egy elegáns mozdulattal megnyomta.
-Tessék beülni!-mosolygott rám,és kinyitotta az elülső ajtót.
-Köszi!-másztam be az anyósülésre.Louis beült a volán mögé,és indulhattunk is.
-Amúgy milyen étterembe megyünk??-babráltam a hajamat.
-Hogyhogy milyen étterembe?-pillantott rám Loui.
-Mindegy.-sóhajtottam fel.A lényeg az,hogy vele megyek...
Mikor odaértünk,Loui gyorsan keresett magának egy parkoló helyet.
Bementünk az étterembe,ami pompásan nézett ki:gyönyörű üveg ajtók,vörös székek,és mindenfelé virág.
-Louis Tomlinson névre volt asztalfoglalásom két személyre!-mondta az ajtónál álló pincérnek,aki készségesen az asztalhoz kísért minket,ami az étterem legtávolabbi sarkában helyezkedett el,védve az árgus szemektől.
-Na,mit szeretnél??-tolta elém az étlapot.-Előételt kérsz??
-Nem.
-Levest?-így áttértem a levesek tanulmányozására.Paradicsom leves,fokhagymakrémleves,és még tíz,számomra ismeretlen név.Mikor Louis látta a bizonytalanságomat,rábökött az egyikre.
-Ezt itt nagyon finoman készítik el.
-Akkor ilyet kérek.-főételt gyorsan választottam;grillcsirke,köretnek héjában sült krumplival.
-Ashley,az ötévesek is ezt szokták itt kérni.-vágott egy pimasz mosolyt Louis,mire én megvontam a vállamat.
Louis is választott magának,majd lediktálta egy éppen felénk közeeldő pincérnek a rendelést.
-Inni kérnek valamit?-Loui idegesen felszisszent;az italokat meg sem néztük.
-Én szénsavmentes ásványvizet szeretnék.-mondtam.Louis tonikot kért.Mikor a pincér elment,Loui viccesen megjegyezte:
-Ásványvíz??Most komolyan??
-Nem hinném,hogy most kellene elkezdenem borozni.-utaltam az itallapon található bormenyiségre.
Loui felnevetett.
-Gyönyörű ez a hely.-fordultam körbe.
-Ezért hoztalak ide.Ez a kedvencem a városban.-igazgatta meg a cipőjét.Amíg a levesünkre vártunk,Louissal "életünk legcikisebb sztorijai"versenyt tartottunk.Természetesen ő nyert;miközben a London Eye-on ült,kiszakadt a nadrágja,és az alatta ülők valamint az óriáskerék alatt állók megcsodálhatták a répás alsónaciját.
A leves,amit Louis ajánlott,valóban finom volt.A grillcsirke fogyasztása közben még kétszer kaptam meg Louitól,hogy milyen visszafejlődött az ízlésem ételek terén.
-Desszertet kérsz??-idegesen vezettem végig szememet a "Desszertek"feliratú lapon.Minimum 5 perc eltelt,és még mindig tétovázva sandítottam hol Louira,hol a pincérre.
-Akkor most mi legyen a desszerttel??-méregetett minket a pincér.
*Louis szemszöge*
-Rendben,rendben,egy pillanat.-csitítgattam a felháborodott pincért.-Én egy répatortát kérek.Te,Ashley??
-Ashley még egyszer átfutotta a desszertek listáját,majd elmondta a már idegességtől vörös fejű pincérnek,hogy egy csokis browniet kér.
-Köszönöm!-biccentett felénk lekezelően a picér.
-Nem is értem,a srácok miért nem kedvelik ezt a helyet.-pislogott nagyokat a lány.
-Én sem.-nevettem fel.Ha tudná,mennyire szeretik...
Kisvártatva a pincér kihozta a sütijeinket.Nagy élvezettel ettem a répatortámat,Ashley pedig nagy nehézségek árán boldugult a puha sütivel.
-Köszönöm,hogy elhoztál ide.-mondta Ashley.
-Nagyon szívesen.Pincér!Kérném a számlát!-lebegtettem meg az asztalszámunkat Loui.Miután lerendeztem a számlát, gondoltam,itt a megfelelő alkalom,hogy elmondjam Ashleynek,mennyire tetszik nekem.Közelebb hajoltam hozzá,hogy más ne is hallhassa.
-Ashley,mondhatok valamit??-szívem a torkomban dobogott.Ashley édes mosolyra húzta a száját.
-Persze,mondd csak!
-Tudod,te...-de nem tudtam befejezni a mondatomat,ugyanis egy ismerős hangot hallottam meg a hátam mögött
-Sziasztok!-köszönt az illető...