32. Megint Londonban

Heelósztok*--*Na új rész:)
Tudom,hogy az előző pár fejezet eléggé szomorkásra sikeredett,de direkt:ugyanis be akartam mutatni a "hírességgel járásnak"az  árnyoldalát is,nem csak azt akartam lerni,hogy tökéletes boldogságban vannak együtt,mindenkitől pozitív megnyilvánulásokat kapnak kettejükről..remélem,így is tetszett,amit írtam,de ígérem,ezek után megint a mókáé lesz a főszerep*-* (jesszus,ez viccesen hangzottXD)

 *2 hét múlva,Londonban*

*Lou szemszöge*
-Louis,hagyd azt a répát,el fogunk késni!!-ordibált nekem Ash.Megint egy talk showba igyekeztünk,de most csak mi ketten.Két héttel ezelőtt Ashley azt mondta,mostmár képes nem foglalkozni a rosszmájú üzenetekkel,így megint egy párt alkothattunk.Rettenetesen örültem ám,de tényleg!Nagyon,de nagyon szeretem őt...A sajtó kiszagolta,hogy nem vagyunk együtt,aztán most azt is,hogy mégis,jó nagy fejtörést okoztunk nekik,amire büszke vagyok(XD),úgyhogy behívtak minket egy beszélgetős showba,hogy elmondjuk szakításunk okát,és azt is,hogy miért vagyunk megint együtt.Ezt imádom én,kiteregetni az emberek előtt a magán életem minden részletét...
-Louis,mostmár tényleg gyere!-nagyot sóhatjva dobtam le a kezemből a félig-meddig megpucolt sárgarépát,majd követtem Asht a kocsimhoz.Gyorsan beszálltunk,és elszáguldottunk a talk show helyszínére.
-Remek,remek,siessenek a fodrászhoz és a sminkeshez!-fogadott minket egy középkorú pasas,aki az Eliott névre hallgatott,mikor rajta volt a hallókészüléke..ha meg nem,akkor értelemszerűen semmire sem.
Míg a sminkes kent rám egy kilónyi mennyiségű alapozót,addig a fodrász Ash haját cibálta.De meg lett az eredménye,nekem nagyot tetszett.Utána Asht vette "kezelésbe" a sminkes.Némi alapozó,szempillasrpirál és szemhélyfesték után Eliott bejött hozzánk,hogy három perc múlva kezdenénk,szóval szedelőzködjünk.
-Csodásan festesz!-dicsértem meg Ashleyt.Még mindig felfoghatatlan számomra,hogy még ha csak magamban(mert valljuk be,nem biztos,hogy mindenki tetszését elnyerné),úgy szólíthatom:Ashleym.Hogy bármikor magamhoz ölelhetem.Elmélázásomból az előbb említett személy ébresztett fel:
-Louis,mennünk kéne.-szólt rám.Mosolyogva megfogtam a kezét,és elindultunk.
-Kedves nézők!Tudjátok,ki az a pár,aki édesebb a méznél,és sajnos nem tudjuk,éppen hogy s mint járja velük kapcsolatban??-*sikítás a nézőtérről*
-Bizony,Louis Tomlinson és Ashley!!Most fény derül a titokra,mert...sziasztok!-ekkor léptünk be a stúdióba.Megöleltük Eliottot(aki már a telefonban közölte,hogy tegeződjünk,nem akarja égetni magát a nézők előtt),majd helyet foglaltunk a kék kanapén vele szemben.
-Nagyon édes,hogy fogjátok egymás kezét!Ezek szerint igaz a hír,hogy fél hónapos különválás után megint egy párt alkottok.
-Igen,megint együtt vagyunk,és boldogak vagyunk!-jesszus,Tomlinson,ennyire béna szöveget...
-A rövid szakításotok okát senki sem tudja...esetleg megosztanátok velünk?-Ashleyre pillantottam,aki bólintott egy aprót,majd belekezdett:
-Semmi gond nem volt a kapcsolatunkkal,csak túl sok fenyegető és szidó levelet kaptam a közösségi oldalamon,ezek a kelleténél jobban kiborítottak engem,és időre volt szükségem,hogy megtanuljam kezelni őket.Két hétig,amíg mindenki tudta,hogy Louissal jelen pillanatban nem alkotunk egy párt,ezek a levelek megszűntek.Most újra kapok ilyet is,olyat is,de megtanultam kezelni őket.Amint leszűröm,hogy ez egy sértő levél,egyszerűen kitörlöm.-Eliott bólogatva fordult körbe a teremben.
A néző közönség hangos sikításban tört ki.
-Most pedig minden a régi,ugye?-fordult ismét felénk.
-Mint a régi szép időkben.-helyeseltem.Régi szép időkben??OMG.
-És olyanok vagytok,mint egy átlagos pár?
-Ezt hogy érted,Eliott?-vonta fel viccesen szemöldökét Ash.
-Átlagos helyekre jártok,átlagos emberekkel?-ennek a pasasnak mostantól az átlagos szó előlépett a kötőszavává??
-Átlagos helyekre,és ha a srácok átlagos embereknek számítanak,akkor igen.-mosolyodott el Ash.Ismét hangos sikítás a nézőktől.Egyértelmű,hogy nekik a srácok nem átlag emberek....milyen jó,hogy nekünk kettőnknek viszont azok.
-És ha jól tudom,egy hete jöttetek vissza az amerikai turnétokról.-bólogatott elismerően a férfi.-Milyen volt?Merrefelé jártatok?
-Igen,így van,nemrég Amerikában jártunk.Elmentünk például New Yorkba,L.A.-be,Chigagoba...És nekem nagyon tetszettek a helyek,mivel Amerikában születtem.
-Óh,ezt eddig nem is tudtuk!-pislogott nagyokat a műsor vezető.
-Nem hinném,hogy fontos.
-Pontosan hol is születtél?
-New Yorkban,ahogy a barátnőm is,és nagyon sajnálom,hogy az ott töltött egy hét alatt nem volt alkalmam találkozni vele,de nemsokára jön ide,Londonba.Szóval,Sarah,ha nézed az adást,bocsáss meg!-vigyorgott bele a kamerába Ashley.
15 percnyi vallatás után(miután kiveséztük a kettőnk kapcsolatát,áttértünk a srácokra...mondhatom,nagyon élveztük..)végre indulhattunk haza.A kocsiban Ashnek csörögni kezdett a mobilja.
-Szia,Ashley,megbocsátok!-Sarah volt az.Ash elmosolyodott,majd arról faggatta,mikor érne rá megint ellátogatni hozzánk.
-Most éppen táborban vagyok,utána nagyiékhoz megyek...Esetleg az őszi szünetben??Tudom,hogy még messze van,de...
-Sajnálom.-szontyolodott el.-De én bármikor szívesen látlak.Viszont ezt kapd ki,London legnevesebb egyetemére vettek át,még ha csak egy évre is.-én ezt a hírt már tudtam,Sarah viszont nem,és őrült sipákolásban tört ki.
-Sarah,vezetni próbálnék..-hajoltam közelebb a telóhoz egy piros lámpánál.
-Jó,bocsi,Louis!-a lámpa zöldre váltott,ezért megit a vezetésre koncentráltam.Ashley és Sarah még megbeszélték az idejövetel apróbb részleteit(csajos szerveszkedés,egyesek szerint idegesítő,de olyan jó hallani,hogy Ash bezsongott tőle),majd végre kiszálltunk a kocsiból.A kapuban egy,a nevetéstől szinte guruló Harryvel találtuk szemben magunkat.
-Szia,Harry!-köszönt Ashley.
-Szervusz,Harold,téged meg mi lelt?-karoltam bele Ashbe.
-Louis,Ash,ezt látnotok kell!-húzott be minket a házba...