29. Beszélgetés

Lécci,ne öljetek meg a végéért:$$ Jó olvasást(:

*Loui szemszöge*
Mikor megérkeztünk a hotelba,Ashley magával húzott a szobámba.
-Ashley,miért szerettél volna beszélni velem?Nem mintha nem szeretnék beszélgetni veled,csak...olyan furcsán néztél rám.
-Igen.
-Jesszus,Harry olyan rendetlen!-próbáltam terelni a beszélgetést.Valamiért éreztem,hogy nem boldog pillanatok elé néznék.Úgy tűnt,Ashley sem bánta,hogy nem kell egyenlőre elmondani,amit szeretne.
-Rendre szoktathatnád.-kapott fel a földről egy hupikék boxert(?).
-Ha tudnád,a pizzát hova szokta rakni...-sóhajtottam fel színpadiasan.
-Hova?-kérdezett rá.
-Általában az ágy alá.De megesik,hogy berakja az éjjeliszekrényünkbe.Még én sem vagyok ilyen rendetlen!-háborodtam fel.-Amúgy miről beszélgettetek Sarahval?A szokásos csajos dolgokról?
-Igen.Nagyon szomorú volt,amiért twiterről tudta meg,hogy mi együtt vagyunk.Két hete nem hívtam fel.
-Kellene még pár képet feltölteni..-gondolkodtam el,mire Ash csak elmosolyodott.
A srácok üvöltözése hallatszott a mellettünk lévő szobából.Magamhoz húztam a lányt,majd megcsókoltam.Hirtelen egy könycseppet éreztem ajkaimon.Eltoltam magamtól Asht,hogy lássam az egész arcát.
-Mi a baj,szerelmem?-
-Semmi,semmi.-törölgette le könnyeit.
-Nézdd csak,ettől biztos felvidulsz!-előkaptam az Iphone-mat,és megosztoztam vele a föllhallgatómon.
Előkerestem egy videót rólunk,amin a koncert előtt hülyéskedünk.
Rányomtam a lejátszás ikonra.
-Az ott Zayn fején egy répás alsónadrág?-nevetett fel Ash.
-Igen.-pirultam el.Ashley jót nevetett a baromkodásunkon,majd egyszer csak arra lettem figyelmes,hogy halkan szuszog a vállamon.Átkaroltam,és pár percen belül én is elszenderedtem.
*Fél óra múlva*
-Jesszus,elaludtam!-kuncogott fel Ash.Még mindig nem tudok betelni a nézésével.Ugyanolyan érzéseket vált ki belőlem édes csókja,mint mikor összejöttünk.Gyönyörű barna szemeivel fürkészett.
-Mi van rajtam?-futtatta végig kezét arcán.
-Semmi az ég világon.Csak szeretlek nézni.-húztam mosolyra a számat.
-Pedig semmi szép nincse rajtam.-húzta el száját.
-Kérlek ne kezdd el!Ne mondd,hogy csúnya vagy,mert nem igaz.Gyönyörű vagy.Minden tekintetben tökéletes.Nekem biztosan.-Ashley elpirult(de édes),majd beletúrt a hajamba.
-Most tönkretetted!-nyafogtam viccesen.
-Elnézést!
-Semmi baj.
-Louis,én még mindig szeretnék beszélni veled.
-Mondd!-éreztem,hogy ennek nem lesz jó vége.
-Én ezt egyenlőre nem bírom.-sóhajtott fel a lány.
-Mit?-értetlenkedtem.Mivan??
-Ezt.Hogy veled vagyok.Pontosabban nem is azt.Azt a részét imádom.A leveleket már kevésbé.Ezzel nem azt akarom mondani,hogy nem érsz nekem annyit,hogy ne foglalkozzak ezekkel a dolgokkal.Csak időre van szügségem,hogy felnőjjek a feladathoz.
-Mi??Mi van?Nem értelek.-pedig értettem.Szemembe könnyek szöktek.
-Ehhez pedig az kell,hogy egy darabig...ne legyünk egy pár.-Ashley elfordult tőlem.
-Azt akarod mondani,hogy nem akarsz velem lenni?
-Nem.Azt mondtam,hogy amíg felkészülök arra,hogy minden nap fenyegtő és engem szidó leveleket kapok,jobb lenne külön.Akkor a rajongóitok is leszállnának rólunk,és  könyebben tudnék lenyugodni és "felkészülni".
-Pontosan mennyi ideig gondoltad ezt,Ash?-teljesen megértettem,hogy kiborult a levelektől.Egyik-másikban konkrét fenyegetések voltak,hogy megveretik,ha nem szakít velem...
-Nem tudom.De kérlek,hidd el,hogy nem örökre.Csak egy..kis ideig.Remélem megérted.-nézett mélyen a szemeimbe.
-Ha egyszer megint együtt leszünk,akkor meg.
-Igen.Leszünk.-könnyfátyolán keresztül rámnézett.Magamhoz húztam,és percekig öleltem.
-Akkor...megyek is,Louis.-kiszaladt a szobából,mielőtt bármit is mondhattam volna.Csak barátok.Egy darabig.Ki tudja,meddig.Elkapott a sírógörcs,és belefúrtam arcomat a párnába.